Morning Coat // Zsakett

The so-called morning coat can be still found in a gentleman’s wardrobe. It can be traced back to the 19th century, it was a derivative of a dress coat converted for horse riding. The straight front edges of the jacket were bent back so that the edges would not hit the rider’s knee. The side pockets were removed to accentuate the waist and also the silk upper was left. By the Edwardian era it became a competitor to the more traditional cloak. The famous magazine of the time, The Tailor & Cutter, received it with great applause and called it the “elegant tool” of clothing. 

The jacket has remained a popular wear ever since. The classic morning coat, that is, when a black wool jacket and a matching or contrasting vest are associated with a classic combination of striped gray cashmere trousers, was worn for the following events: Parliament opening, royal garden parties, weddings, commemorations and horse races. The so-called morning dress can almost be described as the folk costume of England, as they do not have a formal national dress. The jacket is also associated with public schools at the same time (for example, the Eton College uniform is a version of the jacket) and with the gentlemen sipping champagne at the royal house. Thus, the jacket cannot be clearly paralleled with any part of the social class.

The three-piece gray morning suits have been in vogue since the 1930s and there may be some confusion as to when it is appropriate to wear. Less formal than the black version, it can also be discovered at royal horse races, but can be worn by both the groom and the bride’s father.

The current Prince of Wales also likes morning coats He alternately wears a jacket with a black silk ribbon edge and a gray morning coat, both with a double-breasted vest. His hardened collar, tiny knot tie, pocket square and buttonhole are always harmonious, but never too monotonous. Prince Charles combines different textures and colors with ease and confidence.

//HUN

Az úgynevezett ‘morning coat’ máig a nappali viselet egyik alapdarabjaként megtalálható egy úriember szekrényében. A 19. századig vezethető vissza, egy korabeli lovagláshoz átalakított ruhakabát származéka. A zakó egyenes elülső széleit visszahajlították, hogy ne csapódjanak a lovas térdéhez a szélek. Az oldalsó zsebeket eltávolították, hogy kihangsúlyozzák a derekat és elhagyták a selyem felsőrészt is. Az Edward-i korszakra vetélytársa lett a hagyományosabb köpenynek. A korabeli híres szakfolyóirat, The Tailor & Cutter nagy tapssal fogadta és a ruházat “elegáns eszközének” nevezte.

A zsakett azóta is megmaradt populáris viseletként. A klasszikus ‘morning coat’, vagyis amikor a fekete gyapjú zakó és a hozzá illő, vagy vele kontrasztos mellény egy csíkos szürke kasmír nadrág klasszikus kombinációval társul a következő eseményekre volt viselhető: a Parlament megnyitójára, királyi kerti partikra, esküvőkre, emlékünnepségekre valamint a lóversenyekre. Az úgynevezett ‘morning dress’ majdhogynem Anglia népviseleteként is leírható, hiszen hivatalos nemzeti ruhájuk nincsen. A zsakettet egyszerre az állami iskolákkal is összefüggésbe hozzák (például az Eton College egyenruhája a zsakett egy változata) és a pezsgőt szürcsölő úriemberekkel a királyi házban. Így a zsakett nem hozható egyértelműen párhuzamba egy társadalmi osztályrésszel sem.

A háromrészes szürke zsakettek az 1930-as évek óta divatban vannak és előfordulhat némi zavar, hogy mikor illik viselni. Kevésbé formális, mint fekete változata,  a királyi lóversenyeken is felfedezhető, de egy vőlegény és a menyasszony édesapja is egyaránt viselheti. 

A jelenlegi walesi herceg is kedveli a zsaketteket. Váltakozva hordja fekete selyemszalagos szélű zakóját egy szürke zsakettal, mindkettőt kétsoros mellénnyel. Keményített gallérja, apró csomójú nyakkendője,  zsebének négyzete és gomblyuka mindig harmonikusak, de sosem túl egyhangúak. Károly herceg a különböző textúrákat és színeket könnyedén és magabiztosan ötvözi.