The history of the waistcoat // A mellény viselés története
The origins of the waistcoat can actually be dated precisely. The English King Charles II in October 1666 decreed it to be part of an Englishman’s correct dress. The idea of a waistcoat was not a new one as it was based on designs seen in Persia and India. Its arrival in England made history, the occasion was marked in the historical diary of Samuel Pepys: “The King hath yesterday declared his resolution of setting a fashion for. Clothes which he will never alter. It will be a vest, I know not well how.”
Originally, during the 17th and 18th centuries, a gentleman’s attire was considerably. elaborate, incorporating the finest silks and lace, buttons and trims and embellishments. Of various natures and cut from a wealth of differing cloths in an array of colors. Colors were vibrant as dye was expensive and used in excess to show off one’s wealth. The term ‘waistcoat’ is derived from the cutting of the cloth (as tailors would cut the cloth for a coat much longer than that of a waistcoat).
From the early 1800s, waistcoats become shorter and much tighter to streamline the fuller figure. By the mid-19th century the waistcoat had become part of more workaday attire. It was also used to cover a gentleman’s braces which were incredibly popular but deemed to be underwear and as such should not been seen. The prevalence of the waistcoat and its significance as a status symbol began to wane in the 20th century. It became a more functional item to round off a formal three-piece suit.
Waistcoats have many variants; single-breasted or double breasted, silk, tweed or brocade, with collar or revers or without. Double-breasted waistcoats are most commonly seen at weddings, in various colors, embroidered or plain.
The waistcoat is ubiquitous. Today, aside from persisting in more formal outfits, waistcoats have also taken on a life of their own in subcultures, being worn by indie kids or in steampunk circles. It can still be seen on many men at weddings or even at some workplaces. There will always be a place in the limelight for a great waistcoat.
//HUN
A mellény viselésének eredete valójában egészen pontosan datálható. II. Károly angol király 1666 októberében megnevezte, mint az angol úriember ruhatárának elengedhetetlen része. A mellény gondolata nem volt újkeletű, hiszen Perzsiában és Indiában látott mintákon alapult. Angliába való érkezése történelmet írt, az alkalmat Samuel Pepys történelmi naplója örökítette meg: “A király tegnap kinyilvánította elhatározását, miszerint divatot alapít. Ruhák, amelyeket soha nem fog megváltoztatni. Mellény lesz, nem tudom hogyan.”
Eredetileg a 17-18. században egy úri öltözet jelentősen kidolgozott volt, a legfinomabb selymek, csipkék, gombok és díszek alkották. Különféle szövetek, sokféle színben, a színek főként élénkek voltak, mivel ezzel mutatták a viselője gazdagságát, hiszen akkoriban a festék nagyon drágának számított. Az angol ‘waistcoat’ kifejezés a szövet vágásából származik, mivel a szabók a szövetet sokkal hosszabbra vágták egy kabáthoz, mint a mellényét.
Az 1800-as évek elején a mellények sokkal rövidebbek és feszesebbek lettek, hogy a teltebb alakot karcsúsítsák. A színek visszafogottabbak, formájuk pedig finomabb lett. A 19. század közepére a mellény a mindennapi öltözet részévé vált. Akkoriban ugyancsak használták az úriemberek nadrágtartóinak takarására, amelyek rendkívül népszerűek voltak, de a fehérnemű részének számított, és mint olyant nem lehetett láthatóan viselni. A mellény népszerűsége és státusszimbólum szerű jelentősége elkezdett csökkenni a 20. században. Inkább a háromrészes öltöny részeként maradt felfedezhető.
A mellényeknek sok változata lehet: egy- vagy kétsoros, selyem vagy brokát, gallárral vagy anélkül. Kétsoros mellényeket leggyakrabban esküvőkön láthatunk, különféle színben, hímzéssel vagy anélkül.
A mellény mindenütt jelen van. Ma, eltekintve a hivatalos viselettől, a mellények bizonyos szubkultúrákban is önálló életet élnek, indie vagy steampunk körökben egyaránt. Esküvőkön vagy akár az üzleti életben még mindig sok úriember öltözetének részét képezik. A rivaldafényben mindig lesz helye egy igényesen szabott mellénynek.
