Wearing white tie // A frakk viselés

Originally, wearing a tailcoat was considered the basis of the formal dress form, which was the highest level of elegance. The original form of white tie began to fade in the 1930s, when Edward VIII, Prince of Wales, attended a dinner in a short evening coat - from then on, the need and popularity of the tailcoat began to fade. Since the end of the 20th century, white tie have been worn only for the most formal occasions, such as a state dinner, official balls and galas such as the Vienna Opera Ball, the Nobel-prize winning in Stockholm,  the Mardi Gras balls in New Orleans or the Oscars gala.

Adorned with a row of buttons on each side the jacket is black,  short in the front but ends at the back with two long pointed tails worn with a stiff, hardened white canvas shirt, matching white waistcoat with a row of buttons and a white bow tie. The modern detachable collar can be traced back to the 1820s - when an American lady had enough of washing the whole shirt when the collar got dirty, so she cut off the collar and with that the. Detachable collar was born. This allowed the shirt to be used again and made it easier to clean the collar. The high-waisted black trousers are made of the same material as the jacket, the seam on the outside is covered with a decorative strip of one or two shiny satins, for which black patent leather Oxford shoes are the classic choice. Optionally black top hat, white gloves, white scarf or pocket watch can be worn as an accessory. 

At a white tie event only a tailcoat is allowed, while a tailcoat and a tuxedo can be worn at a black tie event, although in this case wearing a tailcoat may result in “over-dressing” the hist, which is advised to be avoided. Wearing a tailcoat has retained its special, exclusive effect, as it can still be worn only for the noblest, most elegant occasions.

//HUN

Eredetileg a frakk viselését a formális öltözködési forma alapjának tekintették, mely az elegancia legmagasabb szintjének számított. A frakk eredeti formája az 1930as években kezdett háttérbe szorulni,  amikor VIII. Edward, walesi herceg rövid estélyi kabátban vett részt egy vacsorán - innentől kezdve a frakk szükségessége és népszerűsége kezdett elhalványulni. A 20. század vége óta frakkot csak a legformálisabb alkalmakra szokás hordani, ilyen például egy állami vacsora,  hivatalos bálok és gálák, mint például a Bécsi Operabál, a Nobel-díj átadó Stockholmban, a Mardi Gras-bálok New Orleans-ban vagy az Oscar gála.

Felépítése

Mindkét oldalán egy-egy gombsorral díszített, de össze nem gombolható fekete elöl rövid, de hátul két hosszú hegyes farokban végződő zakó, melyet merev, keményített mellrészű fehér vászoninggel hordanak, hozzáillő fehér egy gombsoros, “mély dekoltázsú” mellénnyel és fehér csokornyakkendővel. A modern levehető gallér az 1820-as évekig vezethető vissza - amikor állítólag egy amerikai hölgynek elege lett, hogy mindig az egész inget ki kellett mosnia ha a gallér piszkos lett, így levágta a gallért és ezzel meg is született a levehető gallér. Ez lehetővé tette, hogy az inget újból felvegyék és megkönnyítette a gallér tisztítását. A magas derekú fekete nadrág ugyanabból az anyagból készül, mint a zakó, külső oldalán levő varrást egy vagy két fényes szaténból készült díszcsík takarja, melyhez fekete lakkbőr oxford cipő a klasszikus választás. Kiegészítőként opcionálisan fekete cilinder, fehér kesztyű, fehér sál és zsebóra választható.

White tie eseményeken kizárólag frakk viselése megengedett, míg egy black tie eseményen frakk és szmoking is viselhető, bár ebben az esetben a frakk viselése a házigazda “túl-öltözésével” járhat, amit ajánlatos kerülni. A frakk viselése megtartotta különleges, exkluzív hatását, hiszen máig is csak a legnemesebb, legelegánsabb alkalmakra viselhető.