The history of cufflinks // A mandzsettagomb története

Cufflinks are accessories that has greater significance than one would think at first. Small details truly matter, thus when wearing an elegant suit, it is sufficient to pay attention to every detail. Cufflinks have both pragmatic and aesthetic values - one can be pragmatic and stylish at the same time, only with a small detail.

For almost 800 years now, cufflinks are essential parts of a gentleman’s wardrobe. Earlier, tailors only used buttons as a decoration - pins, straps and cords were used to hold the materials together. It was not until the 13th century that tailors started to use buttons as they function today. In the 1600s cufflinks appeared in Europe, especially in Great Britain. Jewelers started to make them from silver or gold as ‘shirt-buttons’, with etched or stamped designs. The royal family ordered cufflinks for special events and weddings - thus it became a trademark of a gentleman.

The word ‘cufflink’ appeared only in 1788. In 1845 the French double shirt cuff became popular with the Alexander Dumas’ novel, The Count of Monte Cristo, in it appears as an element of Baron Danglars elegant suit. It is said that French tailors were inspired by Dumas’ novel to link the button on a folded cuff (French cufff).

By the 19th century, in the Victorian era cufflinks became an essential element of a gentleman’s wardrobe. Most cufflinks were still made the same way as in the 17th century - two processed buttons connected with a chain. A few decades later the snapped cufflinks appeared which were way easier to use. After the decline of the 1960s and 70s, French cufflinks returned to the gentlemen’s wardrobes thus cufflinks both attire old and young gentlemen as well.

//HUN

A mandzsettagomb olyan kiegészítő, melynek jelentősége nagyobb, mint elsőre gondolnánk. Kis részletek valóban sokat számítanak, így egy elegáns öltöny viselésekor elengedhetetlen odafigyelnünk a kiegészítőkre. A mandzsettagomboknak egyszerre van gyakorlati funkciójuk és esztétikai értékük - viselésükkor egyszerre lehetünk pragmatikusak és stílusosak, mindössze egy apró részlettel.

Már közel 800 éve egy úriember viseletének állandó eleme a mandzsettagomb. Korábban a szabók a gombokat csupán dekorációs célból használták - az anyagok összetartására gombostűt, szíjakat és zsinegeket használtak. A 13. század során kezdték el a gombokat a mai, megszokott funkciójuk szerint használni. Az 1600-as években jelent meg a mandzsettagomb Európában, és terjedt el különösen Nagy-Britanniában. Az ékszerészek elkezdték “ingujj gomb”-ként készíteni őket ezüstből és aranyból, belemart vagy pecsételt dizájnnal, amiket a királyi család tagjai esküvőkre és egyéb neves alkalmakra készíttettek - így vált az úriemberek védjegyévé.

1788-ban jelent meg először az angol ‘cufflink’ kifejezés. 1845-ben a francia ‘double shirt cuff’ (duplán hajtott ingujjat tűztek össze a gombbal) terjedt el Alexander Dumas Monte-Cristo grófja regény sorozatával, amiben megjelenik Danglars gróf elegáns öltözékének elemeként. Úgy tartják, hogy a francia szabók Dumas regényéből inspirálódtak, hogy visszahajtott mandzsettára (‘French cuff’) tűzzék a gombot.

A 19. századra, a viktoriánus korszakban a mandzsettagomb és a gallérrögzítő alapvető elemeivé váltak egy úriember gardróbjának. A mandzsettagombok többsége még mindig úgyanúgy készültek, mint a 17. században - két megmunkált gombrész egy lánccal összekötve. Pár évtizeddel később megjelentek a pattintós mandzsettagombok, amit viselője sokkal egyszerűbben tud kezelni. Az 1960-as ’70-es évek visszaesése után a ’80-as években újra visszatért a francia mandzsetta az úriemberek gardróbjába, így a mandzsettagombok újra öltöztetnek idős és fiatal úriembereket egyaránt.